Olyan a világom, amilyen belül én vagyok, ha tudom, hogy mindent én irányítok, akkor csak egy dolgom van, magamhoz ölelni a vágyott álmot. Kinyílok, hogy érezhessek tisztán és akadálymentesen, csitítom az elmém, hogy minden megérkezhessen, melyet az érzéseimmel teremtek. Életem folyama képlékeny és változékony, de minden pillanatban eldönthetem, milyen az a világ amiben helytállok, könnyedén haladok előre, mert az egyszerűséget választottam vezetőnek, hisz csak az valósulhat meg, amivel együtt rezgek, és aminek a fogadására felkészültem. Képességem, hogy teremtek elhozta a lelki békét nekem, azzal a bizonyosság élménnyel érkezett, hogy minden mi életemben van, az az én belső élményem, melyet tudattalanommal és érzéseimmel hoztam létre. Egyszerűen csak kérdezek, hol magamtól, hol kérek Isteni segítséget, és a válasz a szíven keresztül érkezik, ezért első dolgom volt azt megtisztítani. A szeretet, mely bennem lakozik felolvasztotta a páncélt, mely azt védelmezi, hogy a megértés folyamatában, segítse újra készen állni az újabb élményekre, mely a lelkem tökéletességét segítette. Bátorságom állt mellém, s tart ki mellettem, most is, hisz annyit féltem már, hogy nem tudok csak bátornak lenni, hisz minden, ami ennek ellentmond azt is én teremtem, de az nem a szíven keresztül, hanem az elme által érkezik meg. Az elmém az nem én vagyok, ott lakozik egy külön világom, melyet hiedelmeim, a belső bíróm irányít áldozatszerepbe kényszerítve. A legnagyobb feladatom abban áll, hogy a fejemben levő ítélkezőt csendesítve meghalljam a szív szavát!
Ferenczi Anita
