A gondolatok a múlt visszhangjai, az érzések az általuk teremtett tudatalatti lenyomatai. Mi a túlélési eszköz minderre? Talán az elutasítás, természetes reakciója a testednek, mikor nem a szeretet él benned a másikkal szemben? Melynek fala erősen véd, nehogy a sebezhetőséged elvigyen egy olyan helyre, ahol a veszteség és összetörtség alapélménye helyett az egységben létezés csodája lehet életed alapköve. Azt aki vagy ellenállást vált ki benned? Meggyőzöd magad a történések miértjével, vagy hagyod, hogy gördülékenyen haladjon életed folyama és nem állsz torlaszként utadba a múlt álmaival résen? Kell a szabadság és kell a horgony is egyben, a belső világodra hangolódva tudod kiszélesíteni a valóság érzékelésedet. Térj haza mindig, hogy láthasd a történetedet egyben!
Ferenczi Anita
