A gyermeki fényküldöttek

Minden családba érkezik egy gyermek, mint a fény küldötte, aki megemelkedett tudatosságával, emelni jött a közösséget. Nincs könnyű dolga a berögzült, megkövesedett hiedelmeken, szokásokon nyugvó rendszerrel szembe, még is jött, hogy tanítsa a többieket. Minta lehet számukra az egyszerűsége, folytonos kutatása a mélyebb értelemnek, az igazsága keresése mely szüntelen dolgozik benne. Mer kérdezni, önmagának lenni, még ha azért sokszor meg kell neki szégyenülni. Sokszor érzi, mintha baj lenne Vele, hisz mindenki más máshogy gondolkodik és érez és nem érti, amit Ő érez, azt miért nem értékes. Nem alakul ki stabil, biztonságos kötődése, hisz nincs a rendszerben senki akire felnézhet vagy mestere lehet, ezért az elutasítást átélve eldugja magát a túlsúlya mögé, pótlékokban keresi örömét és még jobban alácsúszik másoknak egy piciny szeretetért, azt remélve hogy egyensúlyozó emberként megtalálta szerepét, amibe biztonsággal belehelyezkedhet és elhiteti magával, hogy nélkülözhetetlen, így tartva fenn a magára irányuló röpke figyelem cseppeket, melyet lelke már régóta szomjaz. Hiába várja az őszinte dicséretet, csak odadobott mondatok vannak, melyek megnyugtatására érkeznek, de a szavak mögött nincsenek mély érzések, mert az csak azoknak jár, akik megfelelnek a családfő értékrendszerének. Marad a fontosság illúziója, melyet saját maga önigazolására éltet, csak ne fájna annyira, mikor szobája magányában ráébred, hogy a meg nem értettség érzésében fuldokol és nem jön segítség a megmentésére, hisz tilos azt éreznie, amit érez és a nyílt vélemény vállalása sem vezet eredményre, sőt azonnali elcsendesítésre késztetik, hogy ne kelljen a nézőpontjával szembenézni a mindentudó felnőtteknek, mert a kicsi nem tudhatja jobban náluk, mert ők a tekintélyek felette. Tanuld magad fény küldötte, okkal érkeztél, csak a biztató szóra figyelj, mely benned ég!

Ferenczi Anita