A szív szava

Azt, hogy miben hiszek a szívem határozza meg. Azt, hogy kinek mit hiszek el szintén a szívem mélyére engedem mielőtt bármit is cselekszem. Segítem a döntésem a mérlegelő eszemmel. Az igazságom mindig a lelkem mondja meg, tisztán érzem, tudom, hogy együtt rezeg adott történés velem avagy sem. Kiállok a megérzésem mellett akkor is ha egyedül maradok vele, mert a bizonyosság mi támogat és én mélyen hiszem, hogy a Teremtőm lakik bennem (is). Nem a külvilágra reagálva élem életem, hanem a jelenre válaszolok szüntelen, megélve mit ad a pillanat élménye. Szeretem az életem, mert tökéletes, mindenem megvan benne, amire éppen szükségem lehet. Megtanultam a hiány helyett arra figyelni mi az, amiért hálás lehetek, sok mindent megéltem, hogy megértsem történetem. A szeretet átölel, az együttérzés éberen tart, a hála érzése tartja fenn szenvedélyem, mert minden mi történik egy nagyszerű terv része. Megéreztem, megértettem, cselekedtem, hogy megérkezhessek és kiteljesedhessek minden pillanatában a létezésemnek, felfedezve mennyi öröm és gyönyörűség van benne. A tavasszal, a természettel ébredek, nyílok, tervezve az új életem, mindig készen állva a változás szelére. Mint a fűszál hajlékonyan állok ellen mindennek, a lágyság mi hatalmam nincs szükség fegyverzetre. Letettem páncélom mi sebezte már testemet, hagyom, hogy megérintődjek, mint csillámló víztükör a hajnali napfényben. A létezés öröméért lenni az egyetlen, melyért a reggel nyitja a szemem, és fáradhatatlan vágy él bennem, hogy feladatomban emberért cselekedjek és ne ember ellen!

Ferenczi Anita