A test, amit választottam egy életen át kitartóan szolgálni szeretne engem, lelkem és szellemem temploma, méltón szeretnék bánni vele. Minden, ami életemben történt velem, emléknyomként elraktározódott a testemben is. A lélek gyógyítása csak fél munka, hisz a test is szabadulna az emlékek súlyától. Ezért kényeztetem magam masszázsokkal, megmozgatom minden nap egy órában, igazán jóleső érzés mikor egy edzés után életre kel és feltámad benne az élni akarás melódiája, mely az izmaimon, ízületeimen, csontjaimon is hallatja szólamait. Ellátom tápláló ételekkel, melyek felpezsdítik sejtjeimet, támogatják szervrendszereimet, harmonizálják idegrendszeremet. Tudatosan figyelek arra, hogy az érzéseimmel és gondolataimmal mit teremtek. Az elcsendesedésre szánok kellő időt, ilyenkor felépülök, pihenek, kérdezek és újjászületek. Van rá időm, hisz szeretem a testem, ilyet szerettem volna mindig, ez túlmegy a külső megítélésen. Szeretem, mert tetszik nekem, megbízom választásom erejében, minden amire használom megvan benne, ha ő szolgál akkor én is azt teszem, hisz egy életre kértem fel, hogy szolgáljon engem. Nincs kifogás és halogatás, mikor én következem, a test is csak akkor adja fel ha én elfeledkezem arról, hogy milyen tökéletes és törékeny rendszer, ha méltatlanul bánok vele. Volt idő mikor bántottam magam és a testemben rejtettem el mindent, vigaszul ételt-italt használtam jó érzésem érdekében, s nem a lelkemmel foglalkoztam, hanem csak fizikai eszközökkel pótoltam az önszeretetem. Mindig jelzett a testem, hogy elég ebből, mit művelek, aztán jön egy betegség, ami ráébresztett, hogy sürgősen változtatnom kell jobb esetben, és nem mélyen szunnyadva várja meg, míg teljesen ki nem merítem az életben maradáshoz szükséges erőmet. Szolgáljuk egymást, most már kéz a kézben, minden mi szükséges hozzá azzal rendelkezem, mert megérdemlem és megteremtődik rá minden feltétel, ha engedem!
Ferenczi Anita
