Amikor a változást behívod az életedbe…

Amikor a változás mellett döntök, azért teszem, mert lelkem jelez, hogy elvesztem a megszokottság biztonságában és felfedezhetem mögötte azt a mintát, amellyel tudattalanul hozzájárulok az ismerős helyzetek újrateremtéséhez. A biztonságérzetem megteremtéséhez nem a kiszámíthatóságot és a ragaszkodást keresem és nem a tehetetlenséget éltetem felnagyítva elmém programját, hogy “erre nincs más megoldás”, hanem a tudatos elhatározás felszínessége helyett megfogalmazom mit tudok tenni régi mintáim felülírására és kilépve a komfortzónámból újabb megmérettetéseket keresek. Szeretethiányt elfogadó szeretetben, figyelemhiányt odaforduló figyelemben, kapcsolati hiányokat kapcsolatban lehet betölteni. Keresem a számomra legjobbat úgy, hogy közben ne bántsak másokat, de ez elkerülhetetlen, mert a lélek felismeri a tudattalan fogadalmakat, kivel mit Írtatok meg segítségként egymásnak, elkerülhetetlen az újabb sérülés vágása, de ez a sebzés már a gyógyulás varrata, mely mély emlékként hasít testünk húsába, megmutatva hol bántjuk még magunkat. Tudom nehéz a “bántásban” a segítséget látni, feljön minden szemrehányás, amit csak rá tudsz a másikra vetíteni, harag, sértettség, újabb védelmi rendszer, melynek falai még magasabbak, mint elődei, és a végső elesettség: Ha szeret, hogy képes bántani? A szeretet az van, mindenben, mindenkiben és egymás között is, elfogadó, tanító és feltétel nélküli. A fájdalom mindennek az ellenállásából fakad, mert még nem tudod így szeretni önvalódat és behívsz az életedbe olyan embereket akik megmutatják neked, hol bántod még mindig magadat. Lehet a tükröt hibáztatni, de attól még nem fog a hiányod enyhülni, mert a lélek kiegészülésre vágyik és folytonos keresésben van azzal, szövetségre lépni akivel tud tanító és tanuló lenni egyszerre, olyan minőségeket felfedezve mely külön- külön nem jöhet létre csak aközött a két ember között, akik elkötelezett közreműködést vállalnak egymásért, egymás mellet, megharcolva berögződéseikkel, merev rendszereikkel, hiedelmeikkel, mellyel biztonságukat igyekeztek megvédeni. Legyen e kapcsolódás bizalmunk és biztonságunk alapja, ha így közelítünk és szándékunk mindig a megértés és a változásra való fogékonyság marad, akkor igazán csodás utazásban lesz részünk. Önmagunk felfedezésének útja lesz a legkiválóbb útitárssal!

Ferenczi Anita