Az ” Anyaszűrőn ” keresztüli világ

A gyermek első éveiben az anyán keresztül érzékeli a világot, az anyával megélt élményei, az anya visszajelzései alapján tanulja meg, hogy milyen a világ és milyennek látja a világ Őt. Ha az anyának teher, a világnak is teher és terhes lesz maga az élet is számára. Ami megjelenik az Egy által, megjelenik az Egészben is. Még ha átmeneti is az érzés, a gyermek számára ott rögzül az élmény, és eltemetődve tudatalattijában, öntudatlan cselekedetekben nyilvánul meg, ami emlékezteti rá és ismétlésre törekszik, azt remélve, hogy csökken emlékének súlya, hogy Ő teher. Az élmény mindkettőjükben fixálódik tudat alatt, várva a szembenézés esélyét. A gyermek emlékezteti az anyát saját emlékére, mely nem került feldolgozásra. Ha a szülő felismeri az emléket és összefüggéseit, és belső munkájának eredményeként belátás születik benne, átkódolódik emléke, megváltozik világképe, melynek hozománya a torz minta megállítása az utódra, ki megkezdheti saját valóságának érzékelését. A gyermek tükör és tünethordozó, jött téged tanítani, kérlek így nézz most Rá, mint legnagyobb tanítód és jóakaród! Nem idegesíteni akar, vagy bosszantani, mindinkább emlékeztetni, hogy eltértél az igazságodtól. Fordulj felé a legtisztább figyelmeddel, hidd el sokkal bölcsebb és okosabb, mint te hisz még emlékszik a tervre amivel érkezett, és amit te már rég elfeledve kutatod létezésed értelmét, elfeledve a jelenlét értékességét. Amikor dühít a viselkedése és megbántódsz, egy pillanatra állj meg és kérdezd meg magadtól, hogy miért hat ez olyan mélyen rád? Talán mert pont arra a pontodra világított rá, ami még nincs magadban rendezve és felháborodsz, hogy emlékezésre késztet, pedig te már olyan jól elrejtetted, és sértődött gyerekként reagálsz a tetteire. Kiabálva védekezel, hallgatással bünteted, kényszer bocsánatkérésre készteted, akkor is ha nem ő volt a hibás, pedig csak azt tette amire megkérted, mikor szövetségre léptetek. Az elutasítás nem megoldás a sérelemre, csak elodázza a szembenézés fájdalmát. Menj bele miért olyan bántó ez neked, mit rejt a belső gyermeked emlék könyvtára, és ha felismered kérj te bocsánatot, nem azért amit éreztél, hanem azért ahogy reagáltál. A tükör nem hibás, hiába a megsemmisítés vágya benned, örülj, hogy belenézhetsz és mutatja elakadásod, és láttatja igazságod. Milyen a viszonyod az igazsággal?