Az életemben minden engem tükröz

Minden mi életemben van tükröz engem, azt, hogy hogyan bánok magammal. Már a megfelelés kényszerével érkeztem, hisz szüleimnek vágyaiban szerepelt egy gyerek. Álmodoztak, elképzeltek engem, amit elvárásként meghívómba tettek, lelkembe helyeztek egy jelet, aminek szüntelenül igyekeztem megfelelni, tudattalan formálódásként. Ott akkor bátran ugrottam fejest életembe, hisz a szellem, és lélek tökéletes, a fizikai megvalósulásom korlátaival együtt érkeztem bele, hogy kinőve rám szabott utazó ruhámat, megkeressem eredetem, válaszaimra leljek, létezésem értelmét keressem és érzéseimre felelve megéljem a történetem. Sokszor volt a tükröm hibáztatva, és megsebzett a kérdésemre adott őszinte válasz, mert én az elismerésre szomjaztam, a dicséretre vágyakoztam, abban volt hiányom és azt hittem, ha megkapom, az elég, hogy megváltozzon irányom. Aztán a szükség magamhoz juttatott, felfedeztem magamnak mindent megadhatok, a legjobbat érdemlem, csak a szívemben adjak magamnak elsőként helyet, más út innen nem vezet. Nehezen tettem fontossá magamat önmagam számára, hiszen gyerekként mások igényeinek szolgálatára voltam betáplálva, amit önként vállaltam, a nélkülözhetetlenségemet erősítve, az áldozatos “szolgálatomnak” pedig az lett az eredménye, hogy eszköze lettem mások jólétének. Ami sodródáshoz vezetett, túlélni csak úgy lehetett, hogy álarcaim színlelése alatt tettem egyre értéktelenebbé magam, átadtam az életem feletti hatalmam másoknak. Itt az ideje, hogy erőmre leljek, jogosultságaim visszaszerezzem, kibújjak az elnyűtt szolgálóruhámból és megtisztulva, meggyógyulva felöltsem önmagam jelmezét, melynek koronájaként önmagam ragyogó arca van a maszk helyén.

Ferenczi Anita