Amikor elcsendesedem, azért teszem, mert úgy érzem szükségem van egy olyan térre ahol megnyugszom, átjár az egység élménye és többnyire más emberként térek vissza, mint mikor útra keltem. A folyamatban benne vagyok a jelenben, elengedem mindazt ami én vagyok és megengedem, hogy bármi megtörténjen. Megtöröm azt a sémát melyet a múlt rabjaként cipelek, beszűkítve lehetőségeim a túlélés eszközeire. A mezőben nincs tér, idő, és èn sem vagyok, mint fizikai test, a végtelen teremtővé válok, megadva magam az ürességnek, mely tele van lehetőségekkel, melyek csak itt tárulnak fel, amikor bele tudok dőlni a semmibe. Ekkor leszek valóban semmi, senki, sehol, és semmikor, a végtelen sötétséggel válok eggyé ahol aztán mindenki, mindenkor, mindenhollá leszek. Egyszerűen figyelek, nem gondolkodom, analizálok, hanem hagyom, hogy feltáruljon az üzenet, ami csak akkor képes ha eggyé válok vele. Rengeteget gyakoroltam és teszem ezt ma is, amihez még hozzájön a kitartó szorgalmam, és keresési vágyam. Azért kelek minden reggel, hogy újra és újra magamra találjak, tanuljak, tapasztaljak, ez a legnagyobb vágyam, megtudni mindazt ami túl van a fizikai valóságon és hagyja, hogy rátaláljak. Megfigyelő vagyok e tágas világban, melyben minden történésnek hatása van a sajátomra. Figyelem a gondolataim, érzéseim, ügyelek arra mit közvetítek általa, hisz minden mit sugárzok visszatér, hogy egyensúlyt teremtsen az energiákban. Kérés helyett beleélem magam a vágyamba, erősítem a szívem terét a hálával, örömmel, együttérzéssel, hogy ezek a megemelkedett érzelmek teremtsék meg azt a létállapotomat amit fent szeretnék tartani, hogy a bőség térjen vissza hozzám ne a hiány legyen az melyet beleteszek szándékként a lehetőségek sokaságába. Megtanultam, azzal az érzéssel teremtek ami bennem van, ha hiány, harag, akarás, frusztrációt érzek közben akkor a megvalósulásban még több lesz belőle, hisz a hasonló a hasonlóra reagál. Ezért mindig megtöltöm magam bőséggel, ami jóleső érzéseket jelent, teszek hozzá örömteli képeket, és hagyom, hogy körbevegyen, beleélem maga és hagyom, hogy a megvalósulás megérkezzen, nem kötöm időhöz, hogyanhoz, egyszerűen csak bizalommal elengedem és dolgozom tovább magamon és tudom, hogy már mindez megtörtént egy szemnek láthatatlan helyen és csak hálás tudok lenni érte. Sok módon próbáltam míg eljutottam ide, számtalanszor voltam meghalásban, tehetetlenül, reménytelenül és kértem mindig konkrétumokat eldöntve magam, hogy mi a jó nekem, aztán rájöttem,hogy meg kell változtatnom azt, ahogy gondolkodom és érzek, mert pont az teremtette a negatív érzéseket és helyzeteket amiben léteztem. AZ univerzum nem arra reagál amit kérek, hanem arra aki vagyok. Elég értékes vagyok, hogy megkaphassam? Erre is van vàlaszom!
Ferenczi Anita
