Minden pillanatban döntünk az életünk felett akár tudatában vagyunk akár nem. Egyetlen aki segítségünkre lehet a felettes énünk, mely várja türelmesen, hogy megkérdezd. Annyira megszoktuk már, hogy valakik vagyunk és ehhez ragaszkodva élünk, hogy észre sem vesszük, mikor lelkünk jelez, hogy az áramlással szemben haladva élünk. Tele vagyunk szorongással, félelemmel, aggodalommal, viseljük lelkünk terheit, mely a testünkön lázadóként megmutatkozik, mert a részünkké váltak a tünetek, melyeket hamar a magunkénak érzünk. Borogatjuk, simogatjuk a sebeket amikor véreznek, és alig várjuk, hogy hegedjenek és tűnjenek el, mert megállásra késztetnek és arra kinek van ideje. Olyannyira megszokássá, elfogadottá lesz minden tünet, hogy elfeledjük milyen amikor rendben vagyunk minden szinten. Honnan tudjuk ezt? Kérdezd meg magadtól mire vágyik a lelked és az miért nincs jelen az életedben? Ha igazán őszinte vagy jön számtalan felelet. Azt az életet éled aminek mélyen a lenyomata leledzik benned vagy megalkudtál, kibírsz és elhitted, hogy annyit érdemelsz amennyit jelenleg megélhetsz? A felelethez jöhet a kérdés második része: Mit vagy hajlandó megtenni érte, vállalod-e vágyad megvalósulásához szükséges esetleg kellemetlen eseményeket. Hajlandó vagy feláldozni kényelmes életed azért, hogy életed örömteli legyen, vagy marad a szavak szintjén a vágyakozás és a szenvedélyed elveszik a tehetetlenség útvesztőjében. Isteni kegyelem amikor a fejben csend van és megélheted a jelent, úgy, hogy nem szórja rád kiformált lehetőségeit az elme. Ilyenkor tudsz a szívhez kapcsolódni és a megemelkedettségben az érzéseiddel teremthetsz, úgy, hogy beleérzed, megéled azt amit szeretnél ezzel kezdődik minden, még arra is van esély ami hitrendszerednek lehetetlen, ezek a legizgalmasabb részek😊
Én ma azt éltem amire egykor vágytam, akkor mikor kértem óriásinak tűnt, és most mikor élem, könnyedén a részemmé vált, szinte természetesen, és el is felejtettem megállni, és visszatekintve hálával nézni az égre. Amikor megtörténik annyira egyértelmű hisz vágytam, szerettem, tettem érte, és amikor mesélek róla akkor jövök rá, hogy a besurranó ajándékhozóm már itt hagyta réges-régen meglepetését nekem. Érdemes várni rá, hisz a legjobb dolgok egyszerűek és váratlanul jelennek meg az életünkben akár a szivárvány, mely kaput nyit az égi üzenetekre.
Szeretem azokat az órákat, mikor elcsendesedhetek, mert minden alkalommal új emberként érkezem vissza a jelenbe, és arra kérem a Teremtőm, hogy mutassa nekem amit ő szeretne Tőlem. Mi az amivel hozzájárulhatok a tervéhez? A befelé út az mely hozzá elvezet, mikor mélyen megérintődik magom, mely szeretetére éhes. Minél jobban szeretem magam annál közelebb érzem magamhoz és kérem, hogy öleljen át feltétel nélküli szeretetével és ezt növelje lelkemben szüntelen, hogy én is tudjam továbbadni azoknak, akik éppen megéheztek.
Ferenczi Anita
