Az emlékezés nem gondolatatok torlódása és szelektív elrendezése az agyban, hanem időutazás a lélekben. A szándékunk az iránytű merre tartunk. Amikor az úti cél egy korábban megélt jó élmény, amikor még a minden rendben volt érzést idézi fel, mely átmenetileg nyújt enyhülést a keresett élményre. Ha a fájdalom, elakadás színhelyére tartunk megérkezve benne vagyunk, újra éljük testileg, lelkileg az eseményeket, megélhetjük ott a jelenlegi igazságunkat is. Amikor már kialakítottad biztonságod, védett térben tudsz emlékezni és önmagad segítségére lenni, amit akkor még nem tudtál megtenni, mert senki nem készített fel rá, hogyan tudod a támadásokkal szemben önmagadat megvédeni. Az átélésben már részt tudsz venni és a megértésben feloldódva válaszaidra lelni, mely legfontosabb a gyógyulás folyamatában. Ebben tudlak segíteni, vezetni és figyelni, közben te megtanítasz magadra engem is. Megköszönöm, hogy élményedbe bizalommal be tudsz engedni.
Ferenczi Anita
