Függőségekről

A függőségek a gyerekkori szeretet, gyengédség hiány pótlását szolgálják. Amikor tehetetlenek vagyunk, vagy fájdalom van a szívünkben és erre nincs megoldásunk csak a kimenekülés a jelen helyzetből tompítani akarunk. Ha van bátorságunk benne maradni a bizonytalan, szokatlan helyzetben és merjük vállalni az érzelmi hozadékát, akár a szétesést is, olyan válaszok tárulnak fel előttünk melyeket a beszűkült tudatállapotunkban lehetetlen észrevenni. Az elme védelmi felelete vezet ilyenkor minket, hogy megvédjen és tompítsa a sérülésünket, de valódi gyógyírt nem teremt. A szeretet igény ott van bennünk mélyen, a belső gyermek ha hiányt szenvedett benne, az ürességet szeretné betölteni a szeretetet pótló tartalommal. Sosem késő megtanulni szeretni, először önmagunkat és utána Őket akik úgy hiszed nem tudtak minket magunkért szívükre ölelni. Súlyos teher a megfelelés rablánca olyan börtönbe zár, mely megfoszt a létezés örömétől és marad az állandó szerepvállalás, csak ki ne derüljön milyenek is vagyunk valójában. Mert, akik vagyunk az szégyenletes, tiltott, bűnös, ítéletet érdemlő, mert a torz tükör mely elménkben van ezt az emléket ismétli rólunk a számunkra “hiteles” emberektől. A függőség illúziót teremt, elhiteti velünk, hogy biztonságban vagyunk, hisz benne tart a megszokott “védelmi” helyzetben, ahol a sérülés feldolgozására mámort teremt, aminek semmi köze a felnőtt módján kezelt konfliktus kezelésnek. Az önszeretet békét teremt, erősíti védelmi rendszerünk, támogatja legjobban isteni énünk ébredezését, növeli örömteliségünk szintjét és megélésére folyamatos lehetőséget teremt. Engedjük, hogy feltáruljon előttünk Isteni énünk és tervünk, az instant felejtés helyett álljunk bele bátran a kihívások érzelmi hullámaiba, hogy megérkezhessen a legjobb megoldás számunkra, bármi az ára is a felszabadulásunknak. Magunkért éri meg igazán!

Ferenczi Anita