Hála mindenért

Hálás vagyok, hogy tudok adni, magamért tenni, a Mindenséggel együtt lélegezni. A világom, mi bontakozik ki bennem percről percre, a gondolataimmal és érzéseimmel teremtem. Köszönöm, hogy megtanultam adni szívből és odaadóan, még akkor is mikor méltatlan volt a fogadtatása és érték nélkül talált gazdára, magáért az érzésért csináltam viszonzásra soha nem vártam. Hisz megadta nekem az élet mindig azt amire vágytam és azt is amire szükségem van, hogy meglássam az ajándékokat az adásban. A harmóniámért elsajátítottam az elfogadás leckéjét, megtanultam kapni és a kérés szentségét. Talán ez volt a legnehezebb,hisz csak az adásra voltam hangolva, a beengedés megérintődése sebezhetővé tett, itt már megjelent a személyesség az energia cserében, mely eleinte zavarba ejtően intim volt részemre. Az alázat szó cseng folyton a fülemben, mely arra emlékeztet, hogy tiszteljem az életem, és találjam meg a méltó helyem benne. Nem a világ fog megkeresni engem, nekem kell jelenlevőként kilépni a jelen csendjébe, hogy megadhassa a pillanat nekem, aminek a befogadására már felkészültem. Védekezőből cselekvő lettem, megérzem és megteszem ami benne rejlik az üzenetben. Megtanultam figyelni és csendben lenni, hisz olyan nincs, hogy a világban nem történik semmi. Láthatatlan a segítség, mely különös frekvencián érkezik, bennem válik tudatossá, mikor a szív mezőmmel érintkezik. Szeret és támogat az élet engem, de ehhez nekem kellett megszeretnem az életet és magamat benne. Milliószor törtem darabjaimra benne, és mentem az áramlásommal szemben. A fájdalom megtanított a jelenben lennem, kimenekülés helyett a mélyére mentem, hogy megtaláljam magam minden helyzetben. A legfontosabb, hogy magamat ismerjem, ettől függ az életem mit tud adni nekem, éberségem mi szolgál, az igazságom felfedezésében.

Ferenczi Anita