Isten végtelen szeretete

Minden hajnalban rám köszönt a remény, bármivel is küzdöttem a megelőző nap éjjelén. A hajnal letisztítja a kételyt bennem, hisz a nap felragyog, élek és ez adja meg az új napnak az esélyt, hogy tudjak jelen lenni, megélni, szeretni és felfedezni magam ennek az új helyzetnek a mélyén. Nem költözött szívemben félelem, mert tele van a hitemmel, mely tudja, hogy ami van az nem más, mint esély, megszületnem a tavasz megérkezésének ünnepén. Izgalom van bennem, mely elhozza, azt a másik ént, aki elérkezett egy újabb szintre, hogy megélje azt a mesét, melyet a ragyogás tollaival írtak, és történetének magam vagyok a megfogalmazója. A kedvenc mesémet írom éppen, hogy aztán megzenésítsem, olyan hangokkal színesítsem, mint, amit hallok reggel az erdőben, mikor eredetemhez visszatérek. Dalolnak a fák, madarak, bogarak köszöntve engem, hazatalálva hallgatom őket, ahogy megtisztelnek a vendéglátó örömével. Itt tanultam meg a feltétel nélküliséget, mikor először éreztem ahogy egy fa köszönt csendesen, meghálálva szeretetem, ahogy átölelem. Biztosan tudom, hogy szeret, hisz szellemének ereje a legnagyobb gyógyír a lelkemnek, ölelése biztonságot ad és időtlenséget, áthat az a fajta önzetlensége, amit csak Ő adhat, hisz feltárulkozik benne az Isten végtelen szeretete. Amit tehetek cserébe megölelem én is erősen minden reggel, hisz többet kapok, mindig eggyel. Megtölti szívemet azzal a reménnyel, amit akkor érzek, mikor közéjük tartozhatom végre, nyugalomra lelek, mindenem meg van, amire szükségem lehet csak egy legyek a mindennel erre éhezem, itt ezt is megélhetem!

Ferenczi Anita