Lázadás helyére Béke érkezett

Elfogadni mindent és mindenkit olyannak amilyen, amikor az elme tombol, mert többet akar, mint amit megkap jelenleg. A hiányból fakadó szorítást és tehetetlenséget nagyítva fel, hamissággal képes csak a szívet megnyugtatni bedobva egy kényelmes mintát, mely a fájdalmat jelenleg feledteti. Elfojtásra kerülnek az érzések, hisz más számára is fájdalmas a felvállalása, és marad a néma kín, mely a szabadságot elodázza. De jó volna többet tenni, többet lenni az áramlásban, melyben feltárul minden helyzet megoldása, leegyszerűsödik az élet folyása, minőségi megélések adnak varázslatos élményeket, csak ez tartana örökre, de ez csak a MOST- ban lehetséges. A hiány és bőség egy adott pillanatban van jelen, melybe a szív egyszerre éled és hal bele. Menekülni kéne, de a szívem nem enged, mert erre a vonatra váltottam jegyet, melyről minden állomáson leszállnak emberek akikkel véget ért a történetem, aztán robogva tovább vágyakozva érkezem a következő helyre. Érzelmi kavalkádot élek át míg megérkezem, de visz magával valami, mely nem enged leszállni bármennyire fékez a félelem. Behunyom a szemem és emlékezem, hogy az utam lényege pont ez, az érzés, mely útközben átjár engem. Célom mindig oda vezet, és addig megyek míg rátalálok a szeretetre, bármi is történt korábban velem. Lázadásom helyére béke érkezett, mely nem csillapítja vágyam az egységre, de az elfogadás szívemben megérkezett, elmémet is csendesítve.

Ferenczi Anita