Magunk mellett dönteni…

Miért nehéz magunk mellett dönteni? Mert olyan érzések kapcsolódnak hozzá, melyekkel egyedül maradva nem tudunk mit kezdeni. Ránk nehezedik döntésünknek súlya, mely az egyedülléttel párosulva elveszettség érzésbe burkolja jelenlétünk. Miért érzünk bűntudatot, mikor magunkat helyezzük első helyre? Miért fáj az, hogy elutasítottam valakit azzal, hogy a saját érzéseimre figyeltem végre? Az érzelmi és fizikai szabadságnak ára van, mellyel adósa vagyok magamnak. Tanulom az új mintát, hogyan tudom ezt “megbocsájtani” magamnak. Elképesztő mire nevelnek minket, folyamatosan másokért kell tennünk, hogy életbe maradjunk a saját életünkbe, melybe a túlélésünk lételeme mások figyelme, szeretete, elismerése még ha a visszacsatolás hamis is, csak legyenek valakik, akik közt elvegyülhetek, még ha a jelenlétem nem is értékes, csak a magányt ne, mert azt a lelkem tiltólistára tette. Megalkuszunk, tűrünk, idealizálunk, meggyőzzük magunkat, hogy jól élünk elcsendesítve lázadó érzéseinket, melyek folyamatosan tombolnak bennünk, hogy dühösséggé válva végre döntésre késztessenek. De a dühünket szégyelljük inkább visszanyelve elrejtjük magunkba azt is, inkább forrjon bennünk, minthogy valakit megsértsünk. Pedig a düh támogató érzés tud lenni mikor egy szorító, bántó helyzetből kirobbant minket, elvégezve azt a munkát, amit nem mertünk megtenni. Rengeteg energiánk megy el arra, hogy méltatlan helyzetben maradva, lelkünk ellenállását csitítva létezzünk, ezt lehetne saját vágyainkba fektetni nem a túlélésbe elvesztegetni. Hatalmas erőket lehet a szabadsággal felszabadítani letéve a megfelelés láncait. S mikor vagy szabad? Mikor önmagad vagy és azt fel is mered vállalni. Nehéz? Sokszor igen, de megéri, és egyre könnyebben fog menni, mert rá fogsz jönni, hogy ezért vagy itt!

Ferenczi Anita