Megértés és megérzés

A gondolkodás megfoszt a valódi öröm megélésétől, hisz min gondolkodunk? Folyton olyanon, ami sosem fog bekövetkezni, akkor hát minek rá időt szentelni. Ismétlésekként jelennek meg mintáink, amit egyszer már az elménk elraktározott, hogy meg tudjon védeni mindentől ami sérülést, fájdalmat, veszteséget, vagy szégyen érzést kelthetne bennünk. Jól ki van találva ez, tudattalanul hat és eredménye a szenvedéssel teli élet, mert a gondolatunk, az elménk nem mi vagyunk, csak egy hamis védelmi rendszer. Na, de mitől is véd meg? Önmagunktól biztos nem, csak hiteget, csábítgat, mindenre kész választ ad persze olyat, nehogy rájöjj arra, hogy teremtő vagy. Rabszolgasorba tart és a tehetetlenséget erősíti benned és elhiszed, hogy csak az általa kínált lehetőségek közül kerül ki választási lehetőséged. Korlátol, merevvé tesz, hisz, aki fél az annak teste is megkeményedik nem csak a lelke. Elveszi biztonságod, mert teremt a fejedben egy olyan világot, mellyel azonosulásra késztet és innentől már ő irányítja az egészet, mit életedben megélhetsz. Miért maradsz még is a fejedben? Mert megszokott, biztos ismerettel kecsegtet, “védelmez” és mert elhitették veled, hogy csak így menekülhetsz meg az élet nevű ellenség elől, ha betartod a szabályokat, feladod magad és a megfelelésre hajtasz. Mert addig biztos nem fogsz a szív irányába hajlani felfedezve a forrás támogató energiáit, mert akkor megízlelve a szabadság illatát már nem akarnád fejed igába hajtani. A bátorság a szívben lakozik, hogy felfedezd közelebb kell hozzá menni, ami először csak neked fog megnyílni, aztán időt kérve másokat is tud majd melegíteni. A szeretet állapota a természetes jelenlétünk, ha nem azt érzed csendesedj el és kérdezd meg magadtól, mire vágysz és mi a te igazságod? És érkezik a válasz gondolatokban és érzésekben. Tudd, hogy mindig választhatsz. A megértésre hajlasz vagy a megérzés ébersége felé tartasz!

Ferenczi Anita