Mindenem az életem, a tehetségem, a drága, gyönyörű gyermekeim, melyeket kértem azzal, hogy vágytam rájuk. Aztán további vágyaim születtek, melyek mellett kitartottam, akkor is mikor már senki nem hitt benne. Nem láttam merre tartok, és hogyan érek oda, de bizonyos voltam benne, hogy a szívem mindig elvisz oda, ahol “dolgom” van. Amit én hozzátettem ehhez, hogy igyekeztem kitartani magam mellett, eleinte csak annyit tudtam adni, amire megtanítottak, később elsajátítottam hogyan tudom megajándékozni magam és másokat is a szeretet képességével, de ehhez meg kellett tanulnom először magammal együttérezni, a belső gyermekemet az ölembe ültetni és megkérdezni Tőle, mi az ami fáj neki, mitől fél, és miben tudok én neki segíteni? És Ő a bizalmamra elkezdett mesélni és ez a mese a mai napig tart feltárva korai történeteim, melyek által gyógyulok, szeretek, remélek, hiszek és merek “nagy” dolgokra is vágyakozni. Belső fényem erősödik, melynek tápláléka a feltétel nélküli szeretet, melyet önmagam iránt érzek, mellyel átölelve téged is, megérintődve, te is elhivatott leszel önmagad iránt, csak engedned kell.
Ferenczi Anita
