A legnagyobb trauma, mikor rájövünk, hogy minden, ami az életünkben van a mi felelősségünk, és ami a másikban nem tetszik az bennünk is rejlik mélyen csak nem merünk őszintén szembesülni vele. A környezet, a kapcsolatok, minden ember és helyzet ami életünkben rejlik a tudatalatti programjaink kivetülése. Azok vagyunk, amit gondolunk és érzünk magunkról, az élet, mint a tükör törvénye visszatükrözi nekünk. Addig amíg fel nem ismerjük ezt mindig haragudni fogunk valakire, és az a valaki egyszer csak önmagunk lesz, mert a harag is rajtunk keresztül nyilvánul meg, csak rávetítjük valakire, hogy még mindig kint kereshessük a tettest. Akkor növünk fel és vállalunk felelősséget, amikor minden történés eredetét magunkba keressük meg és mikor ráleltünk szeretettel közelítjük meg, hisz vannak olyan én részek melyek lehasadtak, regresszióba maradtak a túlélés érdekében, melyeket nekünk kell felnevelnünk, mint a cseperedő gyermeket. Így hát az életünket mindig magunkkal kell kezdeni, akár feltárásról van szó akár a gondoskodás az osztályrészünk. Minden mi belső élményünk megnyilvánul életünkben, de ahhoz, hogy ez örömteli és támogató tudjon lenni alapjaiban rendül meg, hisz nem a vélt teher cipelése már a lényeg, hanem a felismerés utóhangjaként megérkező megértés felszabadító érzése. Csak akkor tud könnyed és egyszerű lenni az élet, ha nem a más életét építjük elsőnek, hanem végre beleállunk alap feladatunkba és magunkat építjük, szépítjük, szelídítjük és tesszük végre az első helyre. A lélek fáradtságára az alvás, csak átmeneti gyógyír lehet mindaddig míg meg nem leljük újra szenvedélyünket életünkbe, úgy tudjunk ébredni fel, hogy ami jön az csak nagyszerű lehet, hisz mi is azok vagyunk csak emlékezni szükséges és hinni, remélni, hogy minden értünk van, és csak egy állomás a jelen a nagy tervben. Tapasztalni jöttünk és megélni az életet, a fájdalom és veszteség, mint ahogy a szeretet és öröm is benne van a történetünkben. Bármelyiket is éljük éppen meg azt ne felejtsük el, mi döntöttünk a megélése mellett, hogy lelkünk a tökéletesedés felé vezessen minket, áldással és hálával tekintsünk mindenre, utólag mindenre megérkezik a válasz és a megértés élménye, még ha jelenben ennek nincs semmi jele, tudjuk, hogy így lesz és ez a bizalom a lényeg!
Ferenczi Anita
