Nem kell mennem sehova, hogy egységre leljek külhonban, minden mi szükséges bennem van. Menekültem,mikor nem volt szeretet az életemben ahelyett, hogy magamat szerettem volna még jobban. Értékem a sebezhetőség lett és a szeretetem, ettől lettem végtelen teremtője életemnek. A hiány helyett a bőséget keresem mindenben, a félelmeim figyelem, hisz ott vannak legnagyobb vágyaim elrejtve benne. Jogosultságom van mindenhez mit szeretnék, nem kell a helyemet keresnem a jelenben, hisz mindig ott vagyok ahol lennem kell. Megannyi tapasztalás van mögöttem és tárulnak fel szüntelen, melyeknek egy céljuk van, megélni azt, amiért érkeztem és ami emlékeztet arra ki vagyok és mit kell tennem. Szeretni és rálelni az egységre, ami már mélyen ott van bennem csak elrejtettem, elfedtem nehogy vállalnom kelljen. Igazából önmagamat temettem el, mert bántás volt minden, mi én voltam és az igaz nem kellett az alvó embereknek, kik csak sodródnak, ítélkeznek és félnek döntés hozni maguk felett. Mikor én is azzá lettem, megszólalt egy hang bennem, mely azóta is vezet, megmutatva, hogy a legjobb önmagam legyek. Ez a Szívem hangja, mely a legtisztábban rezeg, éltető hullámaival támogatva engem. Most már csak ezt hallom meg kizárom a környezetem és egy különös dallamra bízom életem!
Ferenczi Anita
