A stressz az emberiség alattomos gyilkosa. A szorongás és önbizalomhiány népbetegség mára. A megfelelés észrevétlen démonja szívünket rágja. Az állandó mentális készültség szinte lételemünk, észre sem vesszük kik lettünk általa. Sodródó, túlélő áldozatok kik nem engedik meg maguknak, hogy a sor elejére álljanak mikor a megengedés tételéből vizsgáznak. Hangolnak minket születésünk óta, hogy személyiségünk által, az elfogadásért harcolva felvegyünk álarcokat és azok által legyünk azok a valakik, akik könnyedek, beleilleszthetők a sokaság forgatagába. Csak egyedi ne legyél, mert az teher és probléma, nincsenek rád felkészülve, inkább maradj a megszokott átlag. Mert ha az maradsz könnyen irányítható vagy, követő szereped az alárendelt viszony szerepében tart, melyben kényelmes ugyan de mi az amiről ezért le kell mondj és mi mindent kell lenyelni általa. Elveszted szabadságod, szabad akaratod, aztán önmagad. Miért? Mert csak álmodsz. Arról, hogy bátor vagy, hogy kiállsz magadért, irányítasz de a valóság marad ugyanaz és te vársz az élet várótermében arra a napra amikor majd lesz elég erőd, hogy változtass. Ahhoz, hogy erőd ébredjen és vállalni is tudd, annak az a módja, hogy minél jobban megismered önmagad. Nem csak az embert fizikailag, hanem a mestert kinek lelke és szelleme is van. Amikor elértél az életedben oda, hogy már nem tudsz hová menni válaszokért indulj el befelé, ami mélyen benned lakozik csak ő tudja az igaz válaszokat számodra. A zajban vagy a csendben keresed a válaszokat? A zaj a káosz állapotában tart, torzítja valóságodat és tehetetlenségben hagy. A csend átölel, megtart, és megtölt olyan érzésekkel, melyek nem is léteztek talán a mindennapjaidban. Olyan lehetőségeket tár fel, melyek az álomban nem léteztek megoldásként számodra. Egyetlen út van, mely új lehetőségeket tartogat számodra, az a befelé út, az összes többi már ki lett próbálva, csak ismétlésre késztet nem megújulásra. Teremtő vagy a gondolataid és az érzéseid által, ezekre figyelj és rendezd őket, az új életed irányába!
Ferenczi Anita
