Tanulás és szeretet kapcsolata

Addig tanulom magam, míg mindenre szeretettel nézek, mikor a szavaim mögött az érzések valódi értékekké érnek. Az életem mutatja, milyen érzelem van bennem a legtöbbet, olyan nehéz bőséget élni, mikor hiányzik mi elhozza teljességem. Kevés csak kérnem és hálával várni, hogy megérkezzen, azzá kell váljak, amit szeretnék az életemben. Szerelmessé, úgy is, ha nincs társ velem, teljessé, mikor nincs meg a másik felem. Bőséget érezni, még hiány esetén is szüntelen, örömmel élni, mikor lelkem fájdalomtól telve lett érzéketlen. Önmagamat gyógyítva jutok el egy olyan énemhez, mely ismeretlenül tárul fel előttem, megmutatva mi a lényegem. Egyetlen érzés van a szeretet, mellyel eggyé válva elhagyom a fizikai testemmel való azonosulásom, és az érzéseimen keresztül élem a világom. Amikor a szívemmel kapcsolódom nyugalom, béke, és hála jár át, örömteliségem oka, hogy lehetek és megélhetek számtalan csodát. Ha az elmémre figyelek, mely ismétli ugyanazokat az elméleteket, rákapcsolódok az elégedetlenség érzésére, és hagyom, hogy irányítson az ítélkező és analizáló részem, csendesítve felfedezéseim hangját. Keresem azokat magamban amitől félek és bármekkora az ellenállás bennem belemegyek, mert tudom, hogy ez visz el ahhoz a szabadsághoz, melyet oly régóta keresek. Egészként vagyok jelen, nem hagyom, hogy a lehúzó érzéseim eltérítsenek, megismerve tudom szolgálatomba állítani őket, hisz csak az ismeretlen bizonytalansága, ami elrettentett, de most már élvezem, ahogy kibontakozik sok váratlan megoldás belőle. A képzeletem a útmetsző fegyverem, azzal a képpel, érzéssel fekszem és kelek, amit szeretnék, és ezt az állapotot tartom fenn soha nem szűnően, és hagyom, hogy a Teremtés megadja nekem, amire szükségem lehet, akkor mikor a befogadására megértem. A feladatom megérnem mindenre, mit vágyaimban elrejtettem!

Ferenczi Anita