Út a felkészülésig

Az út, melyen idáig jöttem felkészített jöveteledre. Egy dologra vágytam mindig olyan társra, akiben meglátom az Istent. Folyamatosan emlékezem, mely nem a szememnek mesél történeteket, hanem a szívem vásznán hagy nyomokat megszínesítve életem. Sokadszorra vagyunk a létezésben jelen, mindig más a helyszín és idő, hogy tapasztalni tudjunk és fejlődni egységben, minden életünknek alapja ez. Mennyire különbözőek vagyunk és még is a hasonlóság mélyebb rétege tanulásra késztet, tanulom magam benned, fedezem fel elrejtett értékeimet, amiről elhitették velem, hogy szégyenletes. De Te mindig érted miről beszélek, hisz összeköt a történetünk nem tudatos része. Addig ordított a hirtelen birtoklási vágy bennem, míg meg nem szőttük lelkünk összekötő fonalát, mely minden egyes szétválásnál merevvé vált a veszteség, elveszettség nyomán keresve vigaszát. Rendeződés van, melynek már látom nyomvonalát, belehelyezem magam és megélem minden pillanatát, hisz olyan emberre leltem magamban, kinek mindig is éreztem jogosultságát és akinek elodáztam ez idáig a felvállalását. Kiegészülve elrejtett részeimmel egyre könnyedebb vagyok, segít szabadságomban az elfogadásod és támogatásod. Számomra már az szárnyalást jelent, hogy van rajtam kívül még valaki, aki feltétel nélkül van jelen, nem osztozni szeretnék, hanem odaadni mindent, mostantól együtt vigyázni sérülékeny szívünkre, gyógyítani sérüléseinket, hogy tovább rajzolhassuk mesés történetünket.

Ferenczi Anita