Valóság lehetőségek jelennek meg minden pillanatban az életünkben és a vágyaink döntik el melyiket válasszuk, melyiket szeretnénk megtapasztalni. Az a vágy a miénk ami belülről, mélyről érkezik, és felébreszti a lelkünket, testünket az átélésre, tudunk hozzátenni képeket, beengedjük, megéljük már sajátunkként, mintha már a miénk lenne. Így meg tud mutatkozni még több lehetőség, ha valóban a saját vágyunkat éljük és nem korábbi emlékeknek adunk automatikusan helyet az elménkben ráhúzva pillanatnyi vágyunkra a múltbeli forgatókönyvet. Az ismétlés a tudás anyja és a fájdalom atyja, ami öntudatlan ismétlésre törekszik mindaddig, míg a gyökérélmény árnyékban van. Ilyen a természete, öntudattal bíró lény, aki az ismétlésben remél enyhülést, de csak még mélyebbre teszi az élményt. Minél többször éljük át megoldatlanul annál reménytelenebbek és erőtlenebbek lesznek a próbálkozásaink, a megértés helyett megküzdeni akarunk vele, le akarjuk győzni, hogy aztán megsemmisítve elhallgattassuk. Pedig csak arra vár, hogy közelebb menjünk hozzá és bizalmunkba fogadva beszélhessen hozzánk. Elmeséli, hogy először mindig finom jeleket küld a figyelő számára többször is, aztán jön a hurrikán mindent elsöprő ereje, mely felforgatja életünk porig rombolva mindent. Belerogyunk, nem értjük miért történt, okokat, hibásokat keresünk, aztán elfáradva a lehetőségek, magyarázatok gyártásában, elszáll a haragunk. Úrrá lesz rajtunk a tehetetlenség, félelem, csalódottság és a vágy, hogy meg akarunk halni, mert mindent elvesztettünk. Átadjuk magunkat a megsemmisülés közönyének, mely körbeölel minket gyógyító terével, elzár minden külső hatástól, hogy csak magunkra figyeljünk és meghallhassuk belső ordításunk végre. A test, lélek, megadta magát, nincs ellenállás, képesek vagyunk a felismeréseket befogadni, belső életünk üzeneteit érzékelni, csendes szemlélőként jelen lenni. A tér megajándékoz a megértés mindent felülíró érzésével, a megnyugvás, bizalom és biztonság állapotával. Megérkezik az újjászületés igénye, mert hagytuk belehalni magunkat egy elavult történetbe. Tudásunk és erőnk is újraépült hozzá és a mi vágyunk került az első helyre, hogy választhassunk egy újabb valóságot megélésre.
Ferenczi Anita
